INFO
BOMBA

Hálaadás napja

A hálaadás leginkább USA és Kanada nemzeti ünnepe, de népszerűsége miatt egyre többen ünnepelnek e napon szerte a világban. A hálaadás napján az emberek a hagyomány szerint az őszi betakarítások utáni termést köszönik meg Istennek, melyet 1863 óta az USA-ban mindig november negyedik csütörtökén ünnepelnek. A hálaadás kétségtelenül az összes amerikai ünnepe, hiszen vallástól teljesen függetlenül mindenki megünnepli.

Hálaadás napján a családok, barátok összegyűlnek, s együtt ünneplik az év egyeik legnagyobb ünnepét a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora. A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt a hálaadás  ünneppel, hogy 1916-tól a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day) is nevezik. A hálaadás napi ünnepi asztalon tradicionálisan szerepelnek még olyan ételek, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab, illetve a sütőtöktorta.

Honnan ered a hálaadás ünnepe?

A legtöbb amerikai szerint az első hálaadás 1621-ben volt Massachusetts államban, Plymouthban. Egyes források szerint, azonban  korábban 1565-ben már a spanyolok is megünnepelték ezt a napot Floridában, igaz valamivel korábban, szeptember elején. Ennek a hálaadási ünnepnek a gyökerei érthető módon Európába nyúlnak vissza, ahol számos aratási ünnep volt és van napjainkban is országonként eltérő időpontokban.

Mindemellett az amerikai hálaadás napja Plymouth telepeseinek a nevéhez fűződik. Ezek a telepesek az európai vallásüldözés elöl menekültek az újvilágba. Nem értettek a földműveléshez, vadászathoz. Így érkezésük utáni első évben a telepesek mintegy fele a hideg, az éhség, és a mostoha életkörülmények áldozata lett.

A telepesek már az éhhalál szélén álltak, végül kérték az addig ellenségnek tekintett Wampanoag indiánok segítségét. Az indiánok segítségével megtanulták  a vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. Az első nehéz esztendő után a telepesek az őszi bőséges termés után, William Bradford vezetésével nagy ünnepséget rendezetek, ahová az indiánokat is meghívták, hogy hálát adjanak a segítségükért, s az Úrnak a túlélésért. Ez volt az első hálaadás. Az asztalra ekkor még különböző fajta szárnyasok, és kukoricakenyér került, melyet sörrel fogyasztottak.

1863-ban Abraham Lincoln nemzeti ünnepé nyilvánította a hálaadást.